Köszönjük minden utcáról betévedő kedves idegennek, ismerőseinknek és barátainknak, hogy megtisztelték kiállításunkat.
És két kép, a helyszínről... (a többit az albumban később láthatjátok)
KÖSZI!!!
Köszönjük minden utcáról betévedő kedves idegennek, ismerőseinknek és barátainknak, hogy megtisztelték kiállításunkat.
És két kép, a helyszínről... (a többit az albumban később láthatjátok)
KÖSZI!!!
A Jánoshegy, az igazi retro érzés... már írtam, és be is mutattam, hogy kertünkből minden este láthattuk, a tetejére helyezett és kivilágított, hatalmas nagy vöröscsillagot.
Klassz kis kirándulóhely, és többféle pontból kiindulva megközelíthető. Az egyik, hogy fogaskerekűvel feltornázzuk magunkat a Szabadsághegyre, onnan úttörővasúttal megyünk, majd egy húzós hegymászás után a kilátóba mászunk. A másik a libegőzés... ehhez azonban kell a villamos. Legalábbis régebben kellett... nosztalgiázom. Úttörővasút, 58-as villamos, libegő, Jánoshegy. Őrület, mennyi-mennyi emlék!
De nézzük meg ezeket, miként is néz, vagy nézett ki az, amire most gondolok. Mert változások persze vannak... elsősorban hogy - hála az egeknek - a vöröscsillag eltűnt:-))
Erzsébet kilátó:
Nézzünk szét egy kicsit. Itt található egy igazán érdekes emléktábla, amit egy, az eredeti táblán található szövegből lekoppintottak és a hátsófalról előrehelyeztek.
Mit is rejt ez a csodálatos és régi épület?! Éppen csak egy kis kedvcsináló. Ám, ha mégtöbbet szeretnél, ajánlom látogass el a FOTÓ-tárunkba.
Ha a fogaskerekút választja az ember, akkor, egy igazán patinás tábla is útbaesik, ez nem más, mint egy átkoskorabeli tábla. Nézd csak!
No és a fogaskerekű, amivel lassan döcögve az ember feljut az úttörővasútig.
Nosztalgia, és jó érzés egy-egy régi kirándulásra. A helyekre, ahová generációk óta járnak a családok. Emlékezés és "jaj ez semmit sem változott!" vagy "Óh! azt már lebontották!" felkiáltások. És talán még egy érdekesség, nem messze a fogaskerekűtől...
A Városmajorban:
Kedvenc mesénk alakjának szobra látható: HÜVELYK MATYI!
És egy kérdés: Miért nem a szép és kedves meséken nőnek a gyerekeink?
Miért Spongya Bob és miért Thomas? Borzasztó!!!
A legközelebbi ismertető és egy apró történet az úttörővasútról fog szólni.
A „görényirtás” úgy tűnt egy idő után a szenvedélyünkké vált. Olyannyira, hogy alkalmanként megfűszereztük az egészet egy-egy hosszú és szűnni nem akaró becsöngetéssel. Ennyi idő távlatából még most is emlékszem, ahogy Erdélyi néni időnként kirohant, mint Zrínyi Miklós a szigetvári várból és éles sipító hangján melegebb éghajlatra küldött bennünket.
Hozzászólások