A Beszkárt egy mozaikszó, a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság betűinek olvasata. Igazából egy olyan társaság, amely a tömegközlekedést hívatott már anno is megvalósítani... úgy, hogy az alkalmazásában lévő dolgozóknak is csurrantott-cseppentett mindíg valamit. Ilyenek voltak ezek a házak is. Árnyékukban évtizedek óta nőttek a beszkártos csemeték, aztán egyszer csak időszerű lett kicsit kipofozni őket... legalábbis, ami a homlokzatot illeti. Ami persze azóta újra lepusztult... de oldalt, az más, ott még sohasem jártak a felújítók. Minden tökéletesen békebelei:) Huncut!
Diavetítővel: http://indafoto.hu/H_Zanna_album/beszkart_hazak/slideshow
Szóval a minap a Beszkártházaknál jártam. Nosztalgiáztam gyermekkorom egyik helyszínén. Túl rosszat és túl jót sem vettem észre, de mindent egybevetve kellemes emlékeket ébresztett bennem az egykori helyszín.
Nem úgy, mint a Szép-Ilona, amit ottlétemkor is éppen légkalapáccsal vertek szét. A híres helyet, ahová még édesanyámék is szívesen jártak, hiszen vendéglőjében mindíg friss volt az étel és gusztusos. Mi lesz belőled? Nézelődtem a nagy bontás helyszínén... és aztán megdobbant a szívem...
Diavetítővel: http://indafoto.hu/H_Zanna_album/szep_ilona/slideshow
Igazságosnak kell lennem, mert azért a jót is észre kell venni. Lencsevégre kaptam, amint a régi homlokzatot felújítják... valószínűleg már nagyon ráfért... de a többiből mi lesz? Azt ma még a nagyközönség elől eltakarja a felburjánzott gyom.
Picit találgattam még, aztán elhessentettem magamtól a gondolatot és úgy döntöttem inkább sétálok egy nagyot az évtizedes gesztenyefák árnyékában. Fel a Hidász utcán...
Hozzászólások