Ma nosztalgiáztam. Tettem egy kora reggeli sétát a Vizafogón. Miközben járkáltam eszembe jutott a múlt egy darabkája. Pontosabban öt kerek év, amit a panel árnyékában töltöttem Emlékszem, a lakáskiutalást 1982-ben a harmincadik születésnapomra kaptam.
Akkor ez volt életem legszebb ajándéka. Azt hiszem, ez így is maradt... talán mert megvalósulhatott a hőn áhított önálló családi életem. 1983-ban költöztünk.
Ma már mindez, csak emlék, hiszen az akkor egészen picike gyermekeim már régen felnőttek és ma amikor a régi házunk előtt a Párkány utcában egy pillanatra behúnytam a szemem, a bölcsődei gyerekcsivitelésre elöntött valami különös, mámorító érzés. "A kisfiam is ide járt" - jutott azonnal eszembe és elképzeltem a ma harmincon túli fiam egykori szőke üstökét.
Szóval körbejártam, és amit egykoron a nyolcvanas évek elején elképzelni sem tudtam, ma a szemem elé tárult. Az egykori sártenger helyén aszfalt, az aprócska fák amikről sohasem gondoltam - annyira picik voltak -, hogy valaha is árnyékot fognak adni, ma hatalmas lombkoronával bólogattak, és amúgy olyan idegennek tűnt minden... talán mert elszoktam tőle. A panelből saját házba vágytam - el innen - és immár több, mint húsz éve nem lakom itt - gondoltam még reggel, de aztán rájöttem nem egészen csak, ez lehet az ok...
A lakótelep végén többemeletes üvegházak meredeznek. Irodaépületek. Hmmm... a természet helyén.
Ott is ahol egy csodás régi épület volt. Hasonló, mint amelyik még létezik a múlt mementójaként. A Vizafogó indó ház...
Annak idején naponta gyalogoltam el mellette és naponta csodáltam meg a régi épületet. Persze, ez még akkor volt, amikor a Láng Gépgyár is hazai tulajdonban létezett...
Minden helynek megvan a maga idejében a maga varázsa. Nekem egykor az új panel lakás komfortja és a normális emberi élet tetszett... amiből aztán elvágytam. Akkor az erkélyünk előtt még villamos kanyargott és a Vizafogó síntengerei még léteztek. Sőt létezett az állami tulajdonú Szikra lapnyomda is... a helyén most ez létezik...
A történet a múlt darabkái még láthatóak voltak. Mert mi is volt ez a múlt? Idézek egy szeletet belőle...
"Az Árpád hídtól délre a Dráva utcáig az egykori Vizafogó teherpályaudvar felé vezető iparvágány mentén szegénynegyed, a Váci út mellett a Hétház és a Tizenhárom ház munkáscsaládoknak nyújtott otthont. A vasúti pálya nyugati oldalán 1940-től cigánytelep alakult ki a Népfürdő utcáig. A Párkány utca mentén ezt a telepet 1970-1976 között szanálták és 1977-1980 között felépült az Elektromos pálya keleti oldalán a Vizafogó lakótelep. A teherpályaudvar felszámolása után a helyén 1987 után között felépült a második ütem."
A lakáshiány megoldására panel óriások nőttek ki a földből. Tíz emeleten 60 lakást zsúfoltak össze, lépcsőházanként! 5 lépcsőház egy házban... már ez is tömeg!!!
Vizafogó, ami az itt kifogott viza halról kapta az elnevezését még valamikor és Angyalföld, ahol, ha nem is laktam sokat valahol mégis mélyen a zsigereimbe ivódott. Persze, most ilyen... végül is haladni kell a korral! Építsünk minél több és több embertelenebb épületet!
Nem elég, amit a múltból cipeltünk magunkkal. Folytatni kell, sőt! Túlszárnyalni! Egymás hegyén-hátán, piszkosul modernül!
Hozzászólások