Nem mindennapi élménynek lehetett szem és fültanúja, az, aki tegnap délután ellátogatott a Csemetekert gyerekszínház premierjére.
Egyszerű és okosan kigondolt díszletek között az aprócska színészpalánták percről-percre ámulatba ejtették a nézőket.
De lássuk csak miért is...
Az elsőnek bemutatott Buták versenye című népmese, nem csak azért varázsolt el bennünket, mert igazi tanulsággal szolgált, hanem azért is, mert az abban szereplő gyermekek fricskát dobva mindenkinek, olyan élethűen formálták meg a mesehősök butaságait, hogy nem lehetett e megjátszott bugyutaság láttán nem nevetni.
Gazdasszonyom és gazduram igazi jó párost alkotván derűre fakasztottak, bennünket. A vénasszony (bevallom igazán bájosan volt kimaszkírozva) és kereskedő férje, talán a butaság legmagasabb csúcsát is úgy el tudták játszani, hogy valóban elhittük, két ostoba ember áll a színpadon. De..., és nézzék el nekem... hogy fokozom... számomra a non plusz ultra, az-az egészen pöttöm kis béreslegény volt... aki nem csak, hogy betéve tudta a szövegét, de gyermeki őszinteségével, olyan bölcsességeket mondott, hogy ránézve azonnal szívelgyengülést éreztem.
Nem is gondoltam, hogy lehet még ezt fokozni... és lehetett!
Fésűs Éva meséje a Kíváncsi királykisasszony került színre. Még alig ment szét a függöny, máris belengte a levegőt egy mesebeli királyság hangulata. Egy palotáé, amelyben a szétszéledt udvari cselédség miatt csak az udvarmester állt a fenséges és meglehetősen sokat tüsszentő király szolgálatában.
Két, kicsi lány majdnem egyforma ruhában, olyan ügyesen tüsténkedtek a királyi pár szolgálatában, hogy érdemes külön megemlíteni őket. Király uram eljátszott, felsőbbrendűsége, esendősége és kiszolgáltatottsága valószínűleg még Fésűs Évát is elvarázsolta volna... A királyné nyafogása is pont olyan volt, ahogy egy mesében annak lennie kell... de, említhetnék mindenkit egyenként..., hiszen nem volt pillanat, hogy ne mosolyogtam, vagy nevetgéltem volna a sok kis tehetség láttán. Pereces Palkó szerelmén, Lisztes Tódor kétszínűségén, Morzsa Marci, Nullás Misi ármánykodásain... amik, mind-mind olyan emberi tulajdonságok, amit a csemetekert romlatlan gyermekei koruknál fogva, még nem ismerhetnek. Mégis... eljátszották, úgy, hogy azok, azonnal felismerhetőek voltak.
Az apród, a kapus, a borbély, a kuruzsló a herceg a doktor a hadvezér de a rádiósok és a tudósító is olyan üde színfoltjai voltak a mesének, hogy nélkülük nem lett volna igazán kerek sem a történet, sem az-az elképzelés, amit a rendező megálmodott.
Kérdezhetném is...
Mitől van, hogy ennyire jó egy előadás?
A rendezőtől, aki megálmodta, kitalálta, betanította és rendezte a darabot?
A jól kiválasztott szereplőktől?
A szépen elkészített és ötletes díszletektől?
A jól kigondolt és testre szabott jelmezektől?
A háttérből segítők munkájától?
Igazán összetett feladat... de mindannyian tudjuk, hogy a válasz... IGEN ... de azért, ezt mégis... inkább kérdezze meg a kíváncsi királykisasszony! Akit, szándékosan hagytam a cikkem végére, hiszen nála kisasszonyosabb és alkalmasabb gyereket nem is lehetett volna választani a darab főszerepére.
Gratulálok Nektek kedves gyerekek! Nem csak ügyesek, okosak és fantasztikusan jó színészek voltatok a tegnapi előadáson, de azt hiszem bátran állíthatom, hogy reménységeink is vagytok... utódok, akik majd remélhetőleg, még nagyon sokszor megnevettetik a nagyérdeműt a Hankó István Művészeti Központban.
A darabot rendezte és a muzsikus szerepét játszotta: Mihalusz Zoltán
Hozzászólások