*********************
*********************
*********************
*********************
- Nézd meg légy szíves ki csenget! – szólt ki a fürdőszobából édesanyám.
- Rendben. – szaladtam az ablakhoz és kikukkantottam. A kertkapuban egy ápolatlan idegen állt.
- Ki az? – kíváncsiskodott anya.
- Nem ismerem. Ápolatlan. Talán hajléktalan, és egy hatalmas szatyorral álldogál.
- Jaj Istenem! Mindjárt megyek. Szólj neki, hogy várjon! Félretettem neki az ebédet és egy kevés karácsonyi süteményt.
- Csak nem azt mondod, hogy idejár?
- Ugyan, egy héten csak egyszer… és sohasem kér pénzt, csak egy kis kenyeret. Mindig éhes. Olyan kóborló hajléktalan. Egy nagy szatyorban van minden holmija. Akkora, hogy belefér az egész élete.
- Szegény. Sajnálom meg magam is a türelmesen álldogáló embert, de mire kimennék anyám már fel is kapja az összekészített holmit és sietősen a kapu felé ered. Az ablakból nézem őket. Meghatódom. Anyán, aki a hóna alatt szorongatja az ennivaló mellett a karácsonyi csomagot és a férfin, akinek a szemében édesanyám láttán, szeretetteljes fény lobban. Nem hallom miről beszélnek… csak átfut rajtam egy különleges érzés, valami olyan hála féle a sorsnak, hogy az én anyámat látom… aki, gesztikulálva magyaráz valamit, miközben átnyújtja a kerítésen a süteményt. A kéz, amelyik benyúl a szögesdrót felett reszket. Abban a pillanatban úgy érzem, nem a hidegtől, hanem a hálától. Aztán hirtelen eltűnik a szatyorban. Kicsit keresgél és elővesz valamit. Valamit, amit anyámnak nyújt… szeretettel, hálával…
- Hiába. Karácsony van. – gondolom. Még vetek egy pillantást a kapu felé, még látom, ahogy a hajléktalan elindul a lejtőn a Moszkva tér irányába, aztán már csak anyám sírdogáló hangjára leszek figyelmes.
- Miért sírsz? – kérdezem, amikor belép az ajtón.
- Ajándékot hozott. Nézd! – mutatja felém a kerítésen átadott holmit.
- Egy plüss rénszarvas. De édes! – nézegetem az ajándékot.
- Teljesen új, látod? A szeretetszolgálattól kapta…. és elhozta nekem. Ajándékot hozott. – néz rám anya könnyes szemmel.
- Kedves tőle. De miért sírsz?
- Mert eladhatta volna…
Hozzászólások