Emlékszem, a farsangnak már apró gyerekkoromban is voltak hagyományai. Az első farsangi élményem az általános iskola első osztályához kapcsolódik.
...és aztán valamikor február táján minden évben megismétlődött. Mi gyerekek izgalommal készültünk.
Édesanyám süteményt sütött, és kellő fantáziával kitalálta milyen jelmezt fogok viselni. Bevallom ezekre a ruhákra nem igazán emlékszem... kivéve egyre, az elsőre...
Mivel szegények voltunk anya kukoricakisasszonyt faragott belőlem. Érdekes ötlet, olcsó és nem ráz. Piros krepp papírból szoknyát varrt, majd egyesével pattogatott kukoricát varrt rá. - jó sokat - fehér harisnyanadrág, került rám és egy fehér pulóver... ennyi. Aztán jött a farsang és a megmérettetés a jelmezverseny az iskolában. A tornateremben sorbaálltunk és egyesével felléptünk egy dobogóra. Nem emlékszem, ki nyert. Azt hiszem egy macskusznak öltözött fiú... emlékek, foszlányok, ennyi maradt.
Később már a munkahelyemen farsangoltam. Fiatal voltam és vállalkozó szellemű. Nem voltam KISZ-es, de a bulikra mindíg meghívtak. Kollegák és családtagjaik gyűltek össze az ECONORG közös termében. Férfiak nőnek öltöztek, nők férfinak... volt ott úttörőnek és nővérkének maszkírozott kollegína és hatalmas jókedv. Evés-ivás (főleg ez utóbbi) és táncos fergeteges hangulat. Amolyan felhőtlen kissé gátlástalan, de valahol egy határig mégis mértéktartó társaság... játszottunk, székeset, versenyfutást, lepényevést és volt tombola. És úgy emlékszem boldogok voltunk...
Aztán, ahogy múlt az idő, már nekem kellett a fejemet törni... milyen jelmezt is készítsek a fiaimnak... mert kívánságaik nagyon is konkrétak voltak.
Persze, ez is már egy elmúlt korszak. Sokkal gazdagabb sem lettem, így aztán nekem is a magam készítette jelmezt kellett választanom. És kezdődött újra az iskolai körforgás.
Tornaterem, jelmezverseny. És a gyerekeim, akik feladták a leckét. Mert az ő korukban szinte minden fiú Dart Wadernek, vagy Jedi lovagnak öltözött.
És, most az unokám, aki szíve szerint minden alkalommal Pókembernek öltözne... Meg is számoltam a Katica csoportban tavaly nyolc pókember virított. És a hangulat, a süteményillat, az ovó nénik sem változtak. Az illat finom, az ovis nénik mosolygósak és éppen olyan fergeteges jókedélyű hangulat uralkodott, mint anno az én első farsangi bálomon...
Hosszú idő óta, örömmel konstatáltam, hogy végre van valami, ami... megmaradt és ezt a hagyományt szerencsére sikerült megőriznünk. 1959, 1980,1982 és 2008 között ilyen tekintetben nem is volt olyan túl nagy különbség.
Hozzászólások