Ha már a villamosokról beszélünk, essen szó az 58-asról is, amelyik Zugligetbe ment, s amelyről néhány képpel és jó szóval magam is szeretnék megemlékezni.
S bár találtam már ilyen jellegű írást itt a neten, "Elveszett sínek: Budapest megszüntetett villamosvonalai" címmel (nagyon tetszik! Itt érhető el: http://hampage.hu/trams/sinek.html#bevezeto ), azért azt gondoltam magam is megpróbálkozom a régi és dicső emlékeket feleleveníteni. Igaz csak szokásomhoz híven, a magam tapasztalati alapján.
Tessék beszállni! Induljon a Kürthy és Hajdu féle emlékezés!
Annak idején sokszor utaztunk a Moszkva Térről, Zugligetbe.
Talán említettem már, hogy a mi családunkban hagyomány volt a természetjárás… a kirándulás, vagy éppen egy-egy rövidebb séta, de előfordult az is, hogy csak céltalanul kikapcsolódás miatt róttuk a budai utcákat… egy-egy ilyen esetben számtalanszor kereszteztük az 58-as villamos vonalát, és bizony elég sokszor utaztunk is vele.
Olyankor, bátyám kattogtatta a fényképezőgépét, hogy aztán a sötétkamrában előhívhassa, majd a gyűjteményébe tehesse a kincseket. Képeket, amelyek mára már, nem csak a mögöttes emlékeket jelentik, hanem egy eltűnt világ szimbólumai is lettek.
Ahogy emlékszem, voltak bejáratott útvonalaink… egy különösen, ami a nagynénénkhez a Zirzen Janka útra vezetett. Ilyenkor a Szép Ilona remíz mellett mentünk el, ahol szinte minden alkalommal megcsodáltam a kerítésen belül parkoló, sárga járműveket.
Abban az időben tulajdonjogilag a Beszkárthoz tartoztak, amiből később a BKV lett.
Emlékeimben tovább kutatok… elindulunk a kanyargós utakon. Gondolatban még egy kocsira is felszállunk és onnan kitekintve nézegetjük az utunkba eső látnivalókat…
Valahogy összefolyik a múlt és a jelen. A megállók, amelyeknél már évek óta nem jártam. A sínek, amelyek akkor még voltak és mára már eltűntek... hogy helyettük parkolóhelyek "dekorálják" a felszabadított területet.
Aztán, lelki szemeinkkel először a villamosmegállók fából faragott épületeit látjuk… (mint, amelyik például a Zalai útnál, virágbolttá avanzsálódott)
majd a közelükben elhelyezett közhasznú intézményeket, amelyek egy része már eltűnt és egy része még pusztultában is varázslatos látnivaló… akkoriban még urak voltak és hölgyek, lám-lám még az illemhelyen is:-)
A János kórháznál...
Emlékezünk. Közben felsejlik a többi megálló.... Zugligeti út... A csipkésre faragott deszkák alatt, ma már nem állnak utasok, legfeljebb csak egy-egy arra tévedő ember csodálkozik el a fafaragó pontos, és szemetgyönyörködtető munkáján.
A Zugligeti út mentén, a kanyargó síneket is felszedték, helyükön betonlyukakból nő a fűvel tarkított gaz. (lásd fent)
Kár… mint ahogy mindenért, ami az enyészetnek marad. Kár a virágos bódékért, az illemhelyekért és a régi, békebeli hangulatért. Kár minden megállóért és a végállomásért, ahol egy nem odaillő vendéglátóegység és egy campingnek elkészített területen pénzt „csináltak” az ügyes üzletemberek… kár, mert elveszni látszik minden, ami ebben az országban értéket képviselt.
Nézzétek el, ha ez a kis nosztalgikus siránkozás nem a teljesség ígényével készült... azt megtette helyettem más... ez az oldal csupán néhány gondolatnyi emlékkavalkád, amit leírni is, mi tagadás, jól esett! ...és hááát, viszlát 58-as villamos!
A tényeket itt találjátok:
http://hampage.hu/trams/58-as/index.html
*********************
*********************
*********************
*********************
.jpg)
Hozzászólások