(Best photo of National Geographic)
Emlékszem, az átkosban nagyon sűrűn jártunk az állatkertbe. Mi fiatalok, ha éppen nem volt programunk, mindíg ott kötöttünk ki. Kedv is volt, pénz is volt belépőre. Sokszor egész napokat töltöttünk ott. Rácsodálkoztunk újra és újra az elefántra a zsiráfra a vizilóra... akkoriban működött a barlangmozi (most nem tudom) ahova mindíg beültünk, mert olyasmit is láthattunk, amit mi pesti gyerekek lévén élőben sohasem nézhettünk volna meg. Kecske, ló, csirke... szóval érdekességek, a vadállatokról már nem is beszélve. Persze, ugyanúgy fintorogtunk a róka ketrecnél és ugyanúgy dobáltuk a perecet, anno, mint manapság a mostani gyerekek. Mert mi is változott? Felnőtt egy újabb generáció, és megszületett egy másik... és az évek múltak...
Ma már unokámmal megyünk, de bevallom azt is kétszer meggondolom. Az állatkerti belépő ugyanis lassacskán megfizethetetlen. Nem is számolok utána, mennyi egy családnak... Értem én, hogy kell a pénz... értem azt is, hogy a fenntartása horribilis összegekre rúg. De ennyire?
Summa summárom, mi legalább elmehetünk. Azelőtt bárki. És ez nagyon nagy különbség!
Azért persze, kiballagunk néha. Igaz, perecet már nem veszünk, hanem otthonról visszük a kacsáknak valót, de mégis...
Készítettünk néhány képet... Bizony, elmúlt a nyár, de legalább télen nosztalgiázunk.
Best photo's of Paula Kürthy:-)))
http://indafoto.hu/H_Zanna_album/allatkerti_seta
Best photo of National Geographic
Hozzászólások