Sok évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam volna, hogy egy meleg bárban múlassam az időt... igaz, sok évvel ezelőtt az átkosban nem is volt ilyen lehetőség. Akkor csak hallomásból tudtam, hogy vannak másságukat vállaló emberek... meg azt is, hogy a szocializmus szelleme tűzzel-vassal "írtotta őket". Ahogy visszaemlékszem, talán volt egy-egy híradás meleg verésről Budapest utcáin, de igazándiból a melegekről nyíltan csak a rendszerváltás után került szó. Persze, egyre több, ahogy az idő múlik... 

Nem tudom megítélni, hogy mindez helyes-e, vagy sem. Igaz, a magamutogatós felvonulás nem nagyon tetszik, de gyakorlatilag nincs velük bajom, sőt, az elmúlt hétvégén még egy melegbárban is jártam. Koppenhágában meginvitáltak egy ilyen helyre.

Apró, füstös hely... pislákoló világítás, halk búgó zene, zongora a sarokban... és tömeg. Csak álltam egy darabig az ajtóban és megpróbáltam a szememmel alkalmazkodni a sötéthez, aztán amikor megszoktam és sikerült egy aprócska asztalhoz leülnöm felvettem a számomra oly szokatlan hely szellemét... figyelni kezdtem és bevallom egy rövid idő után a világon a legtermészetesebbnek éreztem, hogy férfiak összefonódva ülnek... bár nem tagadom néhány percig megmosolyogtatott az egyik kopasz alak, aki olyan szerelmesen tudott búgni párja oldalán, hogy igazi nő ilyet soha át nem él...

Mégis, nem éreztem, hogy mindez helytelen lenne. Végtére is semmi nem történt... a zongorista csodálatos hangon énekelt, és mindenki egyfajta szimbiózisban jól érezte magát. Igaz, elcsattant pár csók is, ami éppen akkor, mint látvány meglepett... de miért is ne? Kinek-kinek a maga gusztusa...

És bár a végére megállapítottam, hogy igazán jól éreztem magam a Café Intimben. A melegek kedvesek és figyelmesek, de azért én mégis örülök, hogy hetero maradtam.

Ettől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy önmagunk elfogadása után fogadjuk el ezt a fajta másságot is... vagy legalábbis próbáljuk meg...